A Across felhasználó összes verse >>>
Útonálló
Rabló voltam, lovam repített sebesen,
Pisztoly csillant övemen,
Sok hölgynek könnyítettem ékszere terhén,
Sok zsandár hullatta miattam vérét,
Végül felkötöttek huszonöt telén,
De mégis élek én.
Tengerész voltam, az óceán volt otthonom,
Átkeltem a Horn-fokon,
Viharban oldottam vitorla-vásznakat,
Feszült az árboc, aztán leszakadt,
Mondják, hogy elnyeltek a tajtékzó habok,
De mégis itt vagyok.
Gátakat húztam, vad folyókon át,
Alattam örvénylett az ár,
Kinn a Kolorádó sziklás peremén
Lábam megcsúszott, s lerántott a mély,
Néma sírba tették zúzott testemet,
De föld engem nem temet.
Szállok az űrben, távoli csillagok felé,
S ha a túloldalt elérem én,
Lelkem nyugalmát ott biztos meglelem,
Lehet, hogy a rabló ruhát újra felveszem,
Vagy mint esőcsepp itt maradok,
De el nem múlhatok.
Mert visszatérek újra, meg újra, és újra, és újra …
(Jimmy Webb ’Highwayman’ dalszövege alapján
fordította: Főfai S. )
