A Anonnym felhasználó összes verse >>>
Bárányként, ártatlanul s tisztán
Talán, ha akkor, gyermekként
haltam volna meg bárányként,
ártatlanul s tisztán, gyermeki lélekkel
nem kellett volna aggódnom, mi lesz majd lelkemmel
Mert a gyermek ártatlan, s tiszta szívből cselekszik,
Nem tapasztalja a rosszat, ha történik,
s ha tapasztalja is, nem tudatosítja
lelkében nem merül fel gondja.
Könnyebb volt akkor minden, bután,
az élet súlyos problémáit nem tudván
minden percet boldogsággal atélni egy mesevilágban
mely az idővel egyre sötétebbé válik s egy börtön önmagában...
Mert most, gyerekként, ki már felnőtt
az élet teljesen más formát ölt
s néha érzem, majd megöl
ha nem ő engem, én őt...
De most már félek. Tudatában vagyok
emberi lényem átkával, sötétségével, melyben vagyok
S most, messze az ártatlanságtól, futok, futnék amég csak tudok
de szabadulni úgy sem fogok, tudom...
mert, ha akkor, gyermekként
haltam volna meg bárányként,
ártatlanul s tisztán, gyermeki lélekkel
nem kellett volna aggódnom, mi lesz majd lelkemmel...
