A dachia99 felhasználó összes verse >>>
Fuss El!
Ülök a peronon egyedül,
Minden reggel, mint ki otthonról menekül.
Mellettem a táskám, a padon,
Az eső és a szél formálódik ,
Magányos arcomon.
Senki nem fogja soha megérteni,
Miért hagytam el az otthonom,
Ha vak vagy nem látod,
De ha nem, a választ megtalálod,
Ha érzéseim fürkészed arcomon.
Nem fogják megkérdezni,
Mi bánt,
Mert őket nem érdekli,
Akár el is tűnhetnél,
Mert te nem vagy egyéb,
Csak: Más.
Azt akarják, hogy elfordulj,
Hogy ne nézz rájuk,
Vagy Ők fordulnak el,
S nem néznek rád.
Fuss el,
Fordulj el!
Ez suttogják,
Ordítják,
Nem erdekli őket ,
Hogy mi bánt.
Nem érdekli őket a nyomorod,
Akár életed el is dobhatod.
Mert nem állsz be a sorba,
Mert tudod, hogy ott a csorba,
Hogy mindenki beáll abba a sorba,
Amit azok irányítanak,
Kik lehet hogy "menőbbek"
De magukban nem rejtenek egyéniséget.
Csak ülök a peronon,
Várom a vonatom,
A szél és eső, még mindig rajzolódik,
Magányos arcomon.
Felém jönnek az emberek,
Rámnéznek, mutogatnak,
Majd vigyorogva tovább mennek.
Ez az élet,
S az életünk.
Mert ha már van egy pici egyéniségünk,
Ha nem passzol a sorba,
A társadalom beletipor a sárba.
És csak ezt mondja:
"-Fuss el!
Fordulj el!
Senki nem foglalkozik,
Nyomorult lelkeddel"
És örül a sok tömeg,
Ha a földbe tipor
Egyéniségeddel.
Öerül,
Ha látja a szelet és az esőt,
Magányos megtört arcodon.
