A Orosz Attila felhasználó összes verse >>>
Porcelánszív
Egyedül állok most szabadon,
Már nem sírok hazug szavadon.
Az érzés számomra már idegen,
Mert elmúlt a zsongás ide bent.
Levegőt már nem veszek miattad,
Szálloda vagy,és szobám kiadtad.
Oly szépnek indultunk mi ketten,
Túl vagyunk megannyi szón és tetten.
Üresen ásítok reggel az ágyban,
Elvesztél már a hiú vágyban.
Az energia mit beléd fektettem,
És a könny mit érted ejtettem.
Feleslegesek voltak ezen dolgok,
Tudom veled többé nem leszek boldog.
Nem tudtam,hogy a szerelem ölni is képes,
De kést döftél belém és a szívem véres.
Így el kell,hogy engedjem emléked,
A reggelt,nappalokat és a rengeteg estéket.
Már nem te hozod meg a szeretetet és a rímeket,
Menj,és máshol törj porcelán szíveket.
