A Lados D.Johanna felhasználó összes verse >>>
Lét/elemző
Orromban füstillatú reggel,
Ropogós hóban
nagyapám lépdel.
Kopog csizmája sarka.
Előttem vágja az utat,
Megyek zsebredugott kézzel
lábnyomába illesztem
lábnyomomat...
Számban meggyes, dinnyés nyárral,
A kiskonyhában nagyanyám varr,
Szemüveg orra hegyén.
Zoknit stoppol,
rádiót hallgat.
Okoskodó verset írok
az utókornak...
Fülemben őszi madárfüttyel,
Apámmal diskurálunk.
Hogy érték a mérték.
S a világot másképp is mérhetem.
Aztán kincsem a derű, a humor,
az öröm...
társam a jóakarat legyen...
Ott zakatol bennem:
tavaszi rügyfakadáskor,
amint az első hóvirág ràmkacsint.
A mag először elhull,
aztán meghal, majd újra él.
És hogy milyen
komolytalanul komoly ez a lét.
De nem reménytelen.
De nem reménytelen...
