A Németh Csaba felhasználó összes verse >>>
Emberfeletti
Sokat gondolkoztam, szabad-e szentségtörést elkövetni Pilinszky János Miféle földalatti harc című versével.
Egy nagyobb lelki trauma feldolgozása miatt mégis bátorkodtam átértelmezni.
Remélem megbocsájtjátok, nem volt szándékomban megsérteni senkit, egyszerűen olyan veszteség ért, amin nem tudom túltenni magam.
Hónapokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy hete,
üres fejemben álmosan
emlékedet keresve.
Talán bomló idegzetem
kvantált bozonja nyelt el?
Lehet, hogy megrontottalak
a tiszta kék szememmel.
Különben olyan hegymenet,
a vesztes nem latolgat,
akárhogy is történhetett,
te mindenkép romlott vagy,
megcsalsz, akár a nap alatt,
elárvult szürke bájjal,
beszáradt sejtjeim között
a ragadó iszonyban.
Nincs hitem kapkodok, lomhán
tünődve, míg minden éjjel
gyanúval melléd rontok
egy hirtelen jött fénnyel,
a gondolatodra fektetett,
szétvetett az álom,
mint robbanó enyészetet
a szűkös szarkofágon.
Mint égi fohász, az Úr előtt
nem zavarja már ma,
ha együtt égem fel veled
a hideg mennyországba,
vesztemre nem követtelek,
üvöltök önfeledten,
amit elrabolt tőlem a tudattalan,
most újra elvesztettem!
Zaftos kéjért a vágy
eltaszítja társát,
megölve benne önmaga
transzcendentális mását,
ridegen elkerültelek
de szomjazón tántorgok,
szeretni merészelhetünk-e
ebbe, vagy egy másik végzetünkbe?
Nem volt véletlen se csapda, s lám,
hogy egymást dúlva utáljuk.
Azóta ki nem állhatom
helyemre itt, és másutt
érkezett egy százszor átkozott.
S itthagyva is tovább kérsz?
Kirúgtál vagy csak tündökölsz,
mit hozzon még e vész?
Miféle emberfeletti sarc,
s vajon miféle lét ez,
mitől agyamnak jobb fele
véres cafattól pépes?
A zűrzavar csak egy, a nő.
A szenvedély kietlen.
Nem hiszem, hogy elfeledhetlek,
s bambán ölsz meg engem?!
Mégsem félek, tudom mi lesz,
ha a valóság útja követ
minek kivánnálak, forrón,
már hamvaim ölelik a földet.
Nem érzem már mocskait
sem leskelő okoknak :
nem rejt előlem semmit el,
de megőriz a holnap.
