A Christine F. felhasználó összes verse >>>
Elindultam, mégis visszatérek
Egy nehéz búcsú után elindultam.
Léptem előre egyet meg még egyet.
Kezem ökölbe szorítva megindultan.
Jól haladok, de el nem engedhetlek.
Az édes érzés ott feszül belül.
Egy láthatatlan erő fogva tart.
A nyílt tengeren hajózom egyedül,
De tudom, hogy már közel a part.
A harcos felébredt bennem, és előtör.
Nem vagyok többé gyenge, sem áldozat.
Mellkasom duzzad a bűvös erőtől.
Le mindazzal mi rossz, vesszen a kárhozat!
Történetünk egy része véget ért ugyan,
Most más világ vesz minket körül.
Más lett a dal, más a „hogyan”,
És mosolyodnak is más örül.
De nézz a csillagos égboltra fel!
Oda van karcolva az életünk.
Mesél és mesél, nem fárad el.
Visszatükrözi csillogó szemünk.
A Tejút, a Göncöl, a Vénusz és a Mars.
Sok-sok történet Minket összeköt.
Mozi, koktélok, zene és Tisza-part,
Pereg-pereg a film a szem mögött.
Kis tánc, és bátorítás vizsga előtt,
Ölelés, hogy múljon a rossz gondolat.
Egy mosoly, és az önbizalom megnő,
Egy könnycsepp, hogy légy szabadabb.
Az akaratos kényszer szépen elül,
Már nincs helye felesleges szavaknak.
Csak az marad, amit megőrzünk belül,
Ami őszinte, csak azt tartsd meg magadnak.
Én se kérek többet, Te se adjál.
Így lesz jó, így lesz teljes minden.
Bár nem vagy itt, mégis maradtál.
Az érzelmek áradnak minden szinten.
A kozmosszal egybeolvadunk.
Senki nem hallhatja meg szavunk.
Arcodon cinkos mosolyba zárt végtelen.
Üzenetet küld, de ezt csak én érthetem.
Te ott, én itt, most mégis távol.
A falak lerombolva romként állnak.
Hidat viszont építhetünk bárhol,
Ahol az utak végül egymásra találnak.
Várok, közben iszom magamba a tudást.
A tettek lassan felváltják a szavakat.
Érzem, a jövő szele már hozza a változást,
Ahogy a tavasz ígéretét a költöző madarak.
Tudom, hogy félsz, és tudod, hogy félek,
De van miért élj, és van miért éljek.
