A Árvai Emil felhasználó összes verse >>>
Lázár, jöjj ki!
... S jön ki a sírból Lázár.
Hagyja, hogy reszkető kézzel
balzsamos leplét vegyék el,
s bámulják, ahogy járkál.
Van, aki sír örömében.
EGY nyugodt szempárt lát ott:
Ő szólította, az áldott;
boldog, hisz nem látta régen.
Kérdik most: hogy van? mit kér?
Kőre leültetik, nézze,
mennyire ámulnak: ím' él!
Fáradtság lepi meg. Nénje
már fut kenyérér', vízér',
folyvást az Eget dicsérve...
(olv.: János ev. 11.r.)
