A Árvai Emil felhasználó összes verse >>>
Jeremiás próféta mondja
Sötét van,
sötétet látok:
mint zúdul pusztulás rátok
hamarosan...
Úgy zokog valami bennem!
Előre siratom azt a vészt,
amit már érzek és emészt;
mindentől elment a kedvem.
Nem érti senki a fájdalmam.
"Mindig lesz valahogy" - legyintnek többen.
Pusztába kiáltott szó szavam.
Zajlik az élet köröttem;
szerepem szinte komolytalan...
...Jaj, milyen küldetéssel jöttem!...
