A Árvai Emil felhasználó összes verse >>>
Ősz
1.
Reggel már fázom; igaz,
tegnap még átölelt a Nap,
elpirult s szaladt... El-vérző fák alatt
rőt ravatal: hullt lomb, tavalyi gaz.
Néha-néha meglegyint:
avart kavart a szél.
Erdő-rét halkan elalél...
jő a tél... didergünk megint.
2.
Festi a fákat lágy napsugár;
potyognak színes könnyeik:
szemfödél fáradt földre itt...
Langy légben gyászos varjú száll.
Előkerülnek kóborló cinkék,
szekrények zugába hantolt kabátok;
hűlt kályha gyomrában ébred zsarátnok;
kaparó torkomra meleget innék.
Síelni készül az ifjúság,
hóesést várnak gyermekek.
Őszülő nagyszülő elmereng:
ezt a dalt már nem neki húzzák...
