A Árvai Emil felhasználó összes verse >>>
Tél
Csillag csillog, sápadt, hallgat a Hold;
szatyraival hajléktalan bolyong.
Nappal a metró langyos temető;
éjjelente, mint kísértet, feljő.
Már puszta léte néma tüntetés:
egy-egy ember értéke ily kevés?
Úgy látszik, így ő nem kell senkinek;
talán csak az Isten nem veti meg.
Bús bor-barát. Bár néha magába'
imádkozik, ne legyen oly árva...
