A Árvai Emil felhasználó összes verse >>>
Életünk, halálunk (ennyi?)
Megszületünk, felnövünk és
álmaink sorba' halnak el:
marad a munka, megélhetés...
Lejár az óra, nem húzza fel
már senki...
Amikor meghalunk, tárgy leszünk,
X kiló romlandó matéria:
sírnak bár, akiket megelőztünk,
megy tovább minden, nincs hiba...
(Nincs hiba?)
