A Horváth Gréta felhasználó összes verse >>>
Cím nélkül még
A végtelen sötétben, ha szemem vakítja a fény,
Csupán magadban talállak a világ peremén.
Mikor elmondod, hogy fáradt a fejem és a lábam,
Elhiszem, hogy magamat könnyebbnek találjam.
S a szél zizegve bőrömet csikarja szét…
Ki lenne a hősöm, ha nem te? Hát én!
Elveszi a bánat – kisírni lehetetlen
A telhetetlen lélekben az üveghegynyi tengert.
Látom magamat zavarba, ha valaki úgy rám néz,
Lennék csupán magamba, a felhőkön a kertész.
…és mégis
Miért is keresem a szemekben az igazi társat,
Ha már van ki mellém telepedjen itt a világba?
….
Anyám mindig azt mondta az egerekre: elefánt.
Fejembe verte, hogy a busz a sínen jár.
Mesélt nekem arról, milyen az, ha gyűlölök,
Óva intett attól, hogy seb nyíljon a bőrömön.
A kutyának öt a lába, az egérnek meg egy se,
Esténként a földön kúszik, hogy a baglyot elejtse.
