A Nagy-Mihály Márk felhasználó összes verse >>>
Minden nap utazás
Minden nap ébredés, minden nap utazás,
Minden nap repülés, minden nap zuhanás.
Márta már vár, bár mindendennap érkezem,
Mindennap nézem, hogy néz ki két kezem.
Másik embertől lettek ez látható,
Színe is olyan, meg a ránca is átható,
Átható, s megható, ez már ilyen lesz,
Sőt egyre ilyenebb, Isten ad Isten vesz.
Mondanám a nőnek, ki a zenémre tátog.
Szemembe néz, bár tudnám mit lát ott.
Mikor ott hideg van, megakadt magány,
Álló sáncok és, depresszív ragály.
Istenről kérdez, s mi nekem a jövő,
Nem hiszem, mondom, nekem nem hihető.
Pedig hinném, higgye, hinném én tűzzel,
De itt állok most, s kérem hogy űzz' el.
Szeretsz-e gyermekem, úgy bármit az életben?
-Ez már más nő volt egy esős nap delében-
Engem muszáj, de mit, ha még engem sem?
Válaszom: semmit, de szeretni igyekszem.
Vagy talán nem is, csak találni oly helyet,
Hol látják a romlottat, a hitetlen jó helyett.
Látják a szenvedést, s mi okává lett,
Hidegemben melegszenek, mi okává tett.
Akkor én is látnám, s le tudnám győzni,
Bár by the way, mondjuk ki, nem bírok győzni.
Valami ott ragadt, köztem, s a világ közt,
Azt mondja nem jár, mi számodra könnyen jött.
Nem adsz, mert cserébe, sem jár úgy szeretet,
Mint bárki másnak, így léttelen tereket
Járhatsz csak járva e végtelen lépteket,
Bár látná, valaki, mit belülről nem lehet.
