Connect with us

Megosztott versek

A Sarkadi Zoltán felhasználó összes verse >>>



Párbeszéd az Árnyékommal

Érzed?
Én tudom, hogy érzed.
Látod?
Én tudom, mindegy mit látsz.
Fázol?
Mitől fázol?
Jeges tengeren vitorlázol.
Kire vársz?
Én tudom, rám vársz.
Hol a tánc?
Bomlásnak indult eső tánc.
Az hol van?
Na de mi?
Mindenhol szeretni.
Magasabbról esni.
Visszafele. Lentről- fel.
Lentről-fel…
Vártad?
Nem tudom, mit vártál.
Nézted?
Nem tudom, miért néztem.
Sajnálod?
Nem, csak magamat sajnálom.
De miért?
Szelíd lényemért, kidobni hasadt
Magokat a kertbe, ők így élnek,
Életre kelnek s mérgekkel hálnak.
Örökös éjszakának, hamu maradványa.
Sóhajt lelkem…
Rábólintok, megértettem.
Komolyan?
Komolytalanul komolyan.
Jaja, te hülye vagy.
Hülye az, aki kifordítja Kelták bálványát,
Tibetbe költözése után, harangunk déli
Ütemét hallja?
Megmássza csillagok fénylő fátylát,
Magára rántja, majd megpillanthatod
A rejtélyt. Te először.
Ezt nem tudtam.
Mit tudsz?
Tudok hegedülni lepkeszárnyakon,
Tücsökként.
Tudok szerepelni néha a közönség előtt,
Kiköltözni magamból, lábszáram eltűnik,
Már nem is látom, de nem érdekel…
Visszatérni, mint aki él, felelni feletted.
Megszokni, a pillanat egy pislogás,
A pillanat már a múlt

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top