A Sarkadi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Őr vagyok Kulcsra várva
Földre értél.
Szemed jéghideg égitestként fölragyog.
Távol jelentől, múltat őrző őr vagyok.
Én már félek, ezt nem akarom megszokni.
Ha eltévedsz, segíts lelkemből megszökni!
Te itt vagy, csak én nem tudom pontosabban,
Rám néz-e, napod korongja morcosabban.
Áthaladt rajtam hajnalunk ösvény útja,
Lábbal tapostam, mint én, újra és újra.
Hajad lágy suttogását szellő követi,
Csak rád figyelek, nekem kell egy szövetnyi,
Tiszta ártatlan igazság belőlünk is,
Természetes víz, igaz de lehet hamis.
Szeretnék. Miért ne vehetnék levegőt?
Kérek szép szerelmes dallamnak szeretőt!
Mosolyodon egyszerre másznék, s csókolnám,
Hogy lehetnél most rossz, hisz mindig jó voltál.
Éjjelente álmaidban engem látva.
Vagy lehet, még én is beléd vagyok zárva?
Illúzióként úszok egy kulcsra várva.
Ami nem törik bele sérült szívedbe,
De maradhatok polcon képként keretbe.
Te a Földre értél.
Angyal vagy.
