A Sarkadi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Nyugodt Szenvedő
Lényem nem nyugodhat,
Saját szenvedélyemtől.
Tőlem kiugorhat,
Magasabb erkélyekről.
Bár bíznék magamban,
Ne hiányozna magod.
Mi zajlik agyamban,
Átkozza e szép napot.
Rég bűnös, aki mer,
Halad, megáll s vissza, néz.
És ilyen az ember,
Magát pusztítja a kéz.
Szebb arcot mutatok,
Mint amit ti láthattok.
Nem söpröm utatok,
Türelemmel várhattok.
Nektek az édes méz,
Csak műanyag nektárja.
Palettám legyen kész,
Irigylőknek sárgája.
