A Sarkadi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Merev Csatornák
Megmerevedett lényem,
Magába roskadt szerényen.
-Tépett gaz, igaz,
De mégis bennem lépkedett,
S a lényeget,
Kergette.
Elindult hát keletnek,
Egy csatorna irányában szeleltek,
Ő és a merénylő.
Ősz volt akkor mögöttük,
Velük mentünk, felszedtük,
Sikamlós lábnyomaikat a sárban,
Lettünk, leszünk, élünk "személyi" várban,
Uralom uram, s megcsalom nejét,
Leszedem testét, megtartom fejét.
Emlékbe.
Agyban tenyésztve,
Széken állva himbálózni,
Húrok nélkül gitározni,
Megmászok minden létrát,
S magasság mitől úgy rettegek,
Egek nélküli fellegek.
-nek látom.
Keservessége leple nincs is.
E mind igazolhatatlan, hamis.
-kijelenthetetlen érintés,
Szemekben rejlő rejtőző.
Földöntúli esküdtszék elitélt.
Vajon a kijelentés mennyit ért?
