A Sarkadi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Idegenkedő Képzelőerő
Valami más lett, teljesen idegen.
Ilyen még nem volt, ezért félhetnék én,
Magamtól, minden naptól, jég hidegen.
Eltévedtem, saját képzetem szélén.
Hatalmas, üres, lenyűgöző látvány,
Átúszva a folyón, végtagok nélkül,
Mind foltok vagyunk, Föld anyánknak bábján.
Tudás felett, égi kupolánk kékül.
Csaló a játék életünk színpadján,
Elhiteti az aggyal, ez valóság,
Soha fel nem ébredésnek hívhatnám,
Örök megnyugvás, örökös adósság.
