A Kósa Ernő felhasználó összes verse >>>
Megpihen a lelkem
A völgy – az éltető, tápláló völgy,
aljában patak, partján néhány tölgy.
A malom zúgása, a vízkerék forgása,
halaknak csillámló, csobbanó mozgása.
Jégmadár az ágról: lecsap a vízbe,
vevő ma minden különleges ízre.
Nyulak a bokorban ugrándozva járnak,
erdőszélén őzek: néha meg-megállnak.
Álomjárta vidék – örök nyugalomban,
megpihen a lelkem, béke tudatomban.
