A Soós Ildikó felhasználó összes verse >>>
Vágy
Mi ez az érzés minek szüntelen rabja vagyok?
Választ keresek, de választ nem kapok.
Szeretném megérteni a testem szavát,
hogy megtudjam gyógyítani a lelkem baját.
A szerelem börtönébe vagyok bezárva,
mint csecsemő, aki anyátlan árva.
Mint víz után a szomjazó virág,
oly epedve várok én is rád.
A szégyen leple lehull, ha érzem közelséged,
nem látok, nem hallok semmit, csak téged.
Testem lüktet ahogy szíved dobban,
két kezed ölel, egyre jobban és jobban.
Szenvedélyes csókod forró az ajkamon,
s én viszonzásul még szenvedélyesebben adom.
Forrón perzselsz, s én elégek.
Parázs s hamu leszek, de nem félek.
Tiltakoznék, de ez az erő hatalmasabb nálam,
teljesen elgyengül kezem, s lábam.
Reszkető testtel a karodba zuhanok,
s újra érzem, börtönbe zárt rab vagyok.
Gyönyörű most az egész világ,
maradjon ez mindig így, lelkem ezért kiállt.
Bizsereg az egész testem, s egyek vagyunk már mi ketten.
