A Szabó Balázs "Koppány" felhasználó összes verse >>>
Elég volt!
Küzdöttem, próbálkoztam életemben, sokszor,
Van Családom, Népem-életem értelmei,
Volt pénzem, szeretőm, házam, kocsim-bejártam sokfelé,
A Világot, de ilyen rablást, mint itt sehol nem láttam.
Küzdenék most is, de nem tudok már. Belefáradtam.
Nem is saját életembe, az emberek tehetetlenségébe,
Gyengeségébe, tutyi-mutyiságába, birkamód beletörődésébe!
Nem is magamért fáradtam el! Miattatok!
Elég volt! Nem bírom már!
Rám egyszer gyilkost kiáltanak!
Én vagyok a gyilkos? Ti mik vagytok? Nép szolgái?
Miniszterek, képviselők! Ti kit képviseltek?
A NÉPET biztosan nem,a pénz a ti Istenetek.
Aki ismer, tudja, milyen vagyok.
Amit tettem, teszek, Értetek cselekszem!
Ha ezután sem ébredsz, fel Magyar Testvérem megérdemled sorsod.
Ébredj már fel MAGYAR!!
Gombamód szaporodnak a pártok, magyarkodó pártok,
De ezek is csak a maguk hasznát nézik, nem a népet!
Akik félretesztek! Értetek is tettem teszem!
Ti „rendőrei” kutyák vagytok, csak két lábon jártok?
Mert ti olyan kutyák vagytok, ha csörgetik,
A láncot csak akkor csaholtok, ugattok!
Nem veszitek észre? Rossz gazdát szolgáltok!
A gazdád mi a NÉP vagyunk, nem ki a láncot rázza!
Nektek van fogatok, karmotok,csaholjunk együtt,
Tépjük, harapjuk, együtt őket! Takarodjanak az országból!
Ellehet innen menni,takarodjatok az országból!
Amúgy nem meritek kinyitni a szátok?
Hé MAGYAROK egymásra vártok?Szépek vagytok!
Inkább buliztok,tévéztek?!
Inkább a közösségért tennétek?!
Gyáva nemzetnek nincs hazája,
Ez által megbecsült munkája!
Volt akit lenéztem, mert…..,de végül én néztem fel rá.
Milyen nagy Magyar és nemes Szíve van!
Eddig is tudtam,de most már bizton tudom,
Nem a ruha teszi az embert!
Ti miniszterek, népszolgái!
Gyertek, a nép közé tanuljatok!
Nem az iskolapadban,
hanem itt kint az életben lehet tanulni,
A legtöbbet, ha mást nem is, de emberséget.
Ezt egyetemen nem tanítják!
Ez csak úgy jön, mint az élet vagy a halál.
Most én provokálom a népszolgáit és kutyáit.
Játszom velük.
Hívogatom, csalogatom, provokálom.
Tudom, hogy erősebb,mégis dacolok vele.
Mert azaz ember, aki amiért küzd s feladja önszántából.
Halálra ítélte saját magát! Gondolkodtam sokat.
De nem látok, más ki utat.
Nem azért születtél, hogy rabszolga légy!
Mikor sírsz vagy nevetsz,nem te cselekszed!
Ha nem a lelked, nyilvánítja meg érzelmeid hangulatát!
Kétféle ember van!A bátor és a gyáva.
Semmi különbség nincs köztük!
Csak az, amit ki gondolnak a bátor meg is cselekszi azt.
A gyáva, meg csak szemléli a másik tettét és várja a sült gesztenyét.
Szabó Balázs „Koppány”
Debrecen
