A Horváth Ádám felhasználó összes verse >>>
Én vagyok
Magányos ember egy közösségben:
Én vagyok.
Fekete bárány a fehérek között:
Én vagyok.
Fáj a gondolat, hogy így marad minden,
Elhagy a remény és már hitem sincsen,
Egyedül lenni, és úgy maradni:
Én vagyok.
Bú a sötétben, csend a tömegben:
Én vagyok.
Néma fájdalom közönyös arcokon:
Én vagyok.
Mardos a sok érzés belülről régen,
Leginkább bánat, gyűlölet és félelem,
Bent elfojtani, majd kiengedni:
Én vagyok.
Barát a bajban, egy gyilkos világban:
Én vagyok.
Szótlan szerelmes, kétséggel terhes:
Én vagyok.
Úgy érzem, társ nélkül nem érek semmit,
Másokért élek, hogy jót tudjak tenni,
Mást elviselni, és megkedvelni:
Én vagyok.
Üres porhüvely, beteges értelem:
Én vagyok.
Eltorzult arcon indulat lobban:
Én vagyok.
Néma gyötrelemmel eltűr mindent,
Haragja sosem szűnik teljesen,
Bűnt elkövetni, börtönbe menni:
Én vagyok!
