A Horváth Ádám felhasználó összes verse >>>
Fényemet keresem
Mint esztelen a sötétben vagyok én nélküled,
Nézek jobbra-balra, de nem látom a fényedet.
Bú az én kalapom, magány a köpenyem,
De mégis meztelen ballagok a sötétben.
Túl soká vártam már a te érkezésedre,
Túl soká várok már valaki szeretetére.
Csak sétálok a sötétben, esztelenül, sántán,
A remény lassan kihúny, hogy ne maradjak árván.
Néha utam állja egy-egy szegény lélek,
Ki nem találta fényét, és útja nem ért véget.
Most ott ül a porban, sírástól kiszáradtan,
A sötéttől őrülten, a szívében fáradtan.
Én csak megyek tovább, megyek rendületlen,
Nem nyughatok addig, míg fényem meg nem lelem.
Ha Ő végre énnekem megmutatná magát,
Harcolnék én őérte, míg vágyó szívem megáll.
