A Horváth Ádám felhasználó összes verse >>>
A Magányhoz
Üdv, Magány, öreg barátom,
Rég láttalak, hogy megy sorod?
Látogatsz e sokakat manapság?
Vagy kezd eltűnni a magányosság?
Látom, engem kedvelsz, gyakran látogatsz,
Legalább te itt vagy, ha más itt is hagy.
Éhes, szomjas vagy e? Nem fogsz jól lakni,
Csak száraz kiflivel tudok szolgálni.
A csap pedig ott van, ha megszomjaznál,
Poshadt vizét iszod e, csak rajtad áll.
Jól ismerlek már, kevéssel beéred,
Nem bírja a gyomrod a nehéz étket.
Nem is csoda ez már a te korodban,
Nem mindegy, hogy mi kerül a gyomrodba.
Pihenj hát, óh, száraz, szürke Magány,
Van itt számodra elég hely, aludj hát.
Feküdj csak görnyedt hátadra, barátom,
Azt kívánom, jöjjön szemedre álom.
Álmodj egy helyről, hol már nincs rád szükség,
Hol végre megpihenhetsz, s elér az öröklét.
Hol hosszú szakállad lehull, és helyére
Sima arc kerül, mely büszke küllemére.
Hol már nem Magány leszel, de valami több,
Hol neved Barátság lesz, mindenek fölött.
