A Horváth Ádám felhasználó összes verse >>>
Közöny
Fekszek az ágyon, fölöttem fehér,
Alattam fehér, köröttem fehér,
Fehér falak, finom, puha falak,
Baloldalt pedig egy kerek ablak.
Nyílik az ajtó, párnás, puha ajtó,
Fehér ruhás ember, megfog balról,
Kivisz a kemény, fehér folyosóra,
Előkészíti a fehér bogyókat.
Ezt nem szeretem, nem jó az ízük,
És a barátom is eltűnik tőlük.
Vezetnek tovább egy fehér terembe,
Emberek fehér köntösben, köpenyben.
Leültetnek egy elé, nyáladzik,
Fehér nyála a sakktáblán gyűlik,
Ő van a fehérrel, én meg a másikkal,
De úgysem lépünk, csak nézzük a másikat.
Telik az idő, fehér az óra,
Lassan átszeli a fehér mutatója.
Visznek a szobámba, kemény, fehér folyosón,
Csak előbb még adnak egypár fehér bogyót.
Elgondolkodok: mit keresek én itt,
Ki is vagyok én? Ez igen megrémít,
De a bogyó újra hatni kezd, mint mindig,
Elszáll minden gond, s nem érdekel a többi.
Fekszek az ágyon, fölöttem fehér,
Alattam fehér, köröttem fehér,
Fehér falak, finom, puha falak,
Baloldalt pedig egy kerek ablak.
