A Csikós Szilvia felhasználó összes verse >>>
Veréb a Pillangó utcából
Metróval utazunk mi ketten, a massza, meg én.
Bosszúsan, unottan, meg zölden kicsikét.
Mennyien vannak – gondolom én. Mennyien vannak
– gondolja a barna kabátos férfi mögöttem.
„Keleti pályaudvar” – na ja… én is a massza része vagyok
- fut végig a program, aztán nyílik az ajtó újra.
„Pillangó utca” Szépnek tartom az elnevezést, már várom a lepkét.
És mint kamikáze, csapódik be a veréb a vagonba.
Bizarr egy meglepetés, mi meg, rengeteg zombik
hirtelen elkezdünk minden nagyon élni,
halványzölden még, kicsikét bátortalanul, mégiscsak
- idegen idegennel - ettől kezdünk el mi beszélni:
hogy” így, szegény, meg úgy szegény…hol van, nem látja?
Jaj, bocsánat! Az előbb még ott volt…nem?”
Járkálunk fel-alá és terelgetjük, még mielőtt
újra záródnának az ajtók. - még kirepül idejében.
Nem telik három perc , amíg változunk vissza újra
zombiutassá, itt ülünk némán, rosszkedvűen a plüssön.
Mennyire másképp volt az előbb minden a verébbel
- gondolom én, gondolja a barna kabátos férfi mögöttem.
Arra járva azóta a metrón mindig látom a képet;
a Pillangó utcából – titkon elmosolyodva, ha nyílik az ajtó, várom, jön, vagy nem a veréb, és várja öt éve
pont ugyanúgy a barna kabátos férfi mögöttem.
2010-12-13.
