A Csikós Szilvia felhasználó összes verse >>>
Hexameterek
Várakozásba fáradt, méla mosollyal nézlek, én,
aki úgy készültem lesütni, ragyogni terád.
Összezavart tudatom nem hagyja világosodását,
épp temiattad, érted sem hagyná önnön derülését már.
Csak tefeléd vezető utakon keresem éltem és a halálom,
és araszonként lökdös előre a vágy és a remény abban,
hogy te talán tudod, érted már,
nem volt, nem lehetett nálunk soha semmi hiába
1984.
