A Csikós Szilvia felhasználó összes verse >>>
Erőtér
A reszkető lábú béka - eredetileg elvarázsolt király,
babácska népviseletben, neve Klára,
a bolgár pár, mellettük kicsi kecske, maga a Nap
–fából -, sárga, mosolygós és sugaras, kerekecske,
flitteres káposztafejecske, a szintén csillogós banán,
és a püspöklila, szorongós, fosós nyuszi.
- utóbbi három kínai gagyi – tiszta műanyag, ám
lazán megférnek így, egy kupacban a frigó falán.
Hogy szokják a sors dialektikáját,
a színpadot néhanap átrendezem:
hogy ne mindig csak a bolgár párra süssön a Nap,
leveszem, s olykor a béka, vagy a banán fölé teszem.
Közelebb tolom a káposztát a nyúlhoz,
ha érte kapna, elérje, annyira élhetetlen szegény állat.
Töprengek: ha már a vegák is szánják a növényt…
és csak nagy sokára vonok sóhajtva vállat.
Az erőtér magától is él egyébként; működteti a delej:
a békára –láttam- már régebben szemet vetett Klára.
Mire ő általbucskázott fején , és békávévá változott,
kicsit sem vágyva Klára csókjára…
A banán nem kellett senkinek – el is bujdosott szegény -,
ott zokog most a hűtő szélén, a vándorló tábla keblén,
melyen mára már elavult a felirat:
„Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél”.
2010-12-11
