A Csikós Szilvia felhasználó összes verse >>>
A Mondat (Andreának)
Beragadt a mondat az agyamba,
mint bukfencezés után nyáron a régi réten
bogáncs a hajba.
Gyötör, fogvatart, nem ereszt, nem eresztem.
Bökdös, idegesítően szöszmötöl benn, kattog is.
Zavar, na!
Megragadom, megvizsgálom, szagolgatom,
feldarabolom, porrá töröm,
beveszem, megrágcsálom, ízlelgetem, kiköpöm.
Felfőzöm és felhörpölöm,
kihányom, szemétre vetem és kikukázom.
Feleselek vele, megtagagadom, megkérdőjelezem,
Tesztelgetem, igaza lesz a dögnek, ezerszer,
fejet hajtva –megpróbálom - megszeretgetem,
szomorúan elfogadom,
mert itt állnak hosszú sorban mind:
Mami halála, egy beteg kisgyerek,
hét szürke eminenciás, három közlekedési baleset,
az éhező, egy komplett földrengés sújtotta övezet,
saját átkozott magányom.
- nincs komment a képekhez, csak ez:
Mennyire fájó, mennyire szívfacsaró az eredő:
az igazság nem visz közelebb a lényeghez.
2010-12-10
