A Csikós Szilvia felhasználó összes verse >>>
Téli mese
Megtapasztaltam, kellemetlen,
ha meteorológusra ügyet se vetve,
ösztönösen öltözködöm,
nem sejtve, az első hó sunyin leesett,
és beázós csizmát veszek fel.
Mentve, ami még menthető,
óriás lábak nyomába ugrándozom,
- vonaluk kanyargó vektor –nehezen érthető,
mi akarja bennem ezt a fárasztó utat,
és miért, hogy mégis szerethető?
Nagypapa, tudom, te jártál erre,
rájövök, -mázlista nyomolvasó-,
kis lábú nőnek gyötrelmes lenne
lépést tartania egy hatalmas emberrel.
Kicsinek túl sok a nagyok terhe.
Itt jártál te, is, Nagymama,
sok imádságodtól lábad nem hagyott nyomot,
bélyeget hagyott sokunkon mégis, vélt bűnöd, látod.
Vedd vissza a terhed, kérlek, túl nehéz.
A párod már rég megbocsátott.
Másnapra elvesznek a nyomok.
Jégvirág-szőnyegen lépek. De szép, Istenem:
szikrázó csipkén szekfű, rózsa, tulipán rajza.
Nagypapa szőtte – egész éjjel dolgozott rajta –
ö hímezte hálából nekem.
2010-12-04
