A Csikós Szilvia felhasználó összes verse >>>
Rég nem várlak
Rég nem várlak.
Gonddá érlelődik mégis
- lásd, életre hívom néha - hiányod,
s ha vége, leszegett fejjel
vackába oldalog a szétmázolt emlék,
elnézést dadog.
Mert elfogytak a szavaink,
az akaratosan születők,
nagyhangúak, abortálhatatlanok,
artikulálatlan hangok – igazak,
nyomorék szavak – elszántak,
konok szótagok.
Kicsinálhatatlan angyalokban sem
hiszek már, édes,
bocsásd ezt meg,
s ha hazudok most,
kérlek, bocsásd meg azt is.
Ha mégis elindulok. Ha odaérek.
