A Csikós Szilvia felhasználó összes verse >>>
Miért
a sejtésem, hogy szánalmas igyekezetem
rendre megbocsájtod nekem,
hogy belelessek, Uram, a lapjaidba, hogy megértsem
rendzőelvedet, hogy szüntelen
különös természeted fürkésszem, Istenem?
Úgy lennék a személyi gondolatolvasód,
vagy stréber mennyei magántanulód,
íróasztalod politúrján égi légy,
- hogy tanulmányozzam munkamódszered -
ha nincs kezed ügyében égi légycsapód.
Feszülten figyelnék, amint írod a partitúrát,
lélegzetvisszafojtva lesném, vajon szabadonválasztott,
vagy kötelező szün-jeled, kettőskereszted, szinkópád,
hagyod, hogy improvizáljak néhanap,
vagy csak pontosan le kell játszanom a kottát…
…az esetem már elmekórtani, lehet,
annyira szeretném ezt az életet jól csinálni,
úgy utálnék a szőnyeg szélén állni, ha egyszer
felakasztom a Kozmosz egy fogasára
a jelmezt, és visszaadom a kölcsön-nevet.
2010. 11.19.
