A Csikós Szilvia felhasználó összes verse >>>
A csökkentés dicsérete
Éle van a szélnek, nézd,
mindenhová befér
beretvája, hogy lemetssze,
ami már csak picit él.
Úgy zokognak ilyenkor a fák,
hogy csak úgy zörög
szélrázta platánok száraz
könnye forog, pörög.
Az Idő rácsai mögött az ember
azért így is elvan, megvan.
Az őr átrendezi a levélszemetet
kint az utcán és bent a mailboxban.
A csökkentés ritusát gyakorolja most,
látod, minden lelketlen létező.
Csupán mi nem vesztenénk egy porcicát sem.
De hát, ez érthető.
2010. 11. 07.
