A Csikós Szilvia felhasználó összes verse >>>
Világom virágai
Maszatos ujjakkal virágot szedtem
Égi magból
Idő nevelte bennem
Nedvét könyvlapok, itatósok szívták
Fiókba dugtam csontvázát
Nap ne lássa,
Hold ne lássa.
Pusztuljon mind.
Fakuljon pipacs-pirosa,
katáng-kékje,
levendula-lilája
Illata illanjon a csillagokba
Teste törjön ízzé-porrá, atomokra
Szívódjon fekete lyukak sötét belébe
Kerüljön vissza megfoganatlanul
az Idő méhébe
Vesszen minden molekulája
Nap ne lássa,
Hold ne lássa.
Maszatos ujjakkal a függönyt félrehúzom:
Kinn egy égi kert, mondjuk.
Ott állok én – a közepén
Múlttalan.
Karcolatlan.
Egy kis sértetlen mag magában.
Egy kis izé,
ami ízérzékelését vesztette,
életfogytiglan tartó náthát kapott, és
allergiát
-nagyjából mindenre-
A függönyt félrehúzva,
-még mindig maszatos ujjakkal, persze-,
ahogy ott az égi kert
- üresen-
a gyávának üres az égi kertje
Elhalt virágok szellemei,
A gyávaságtól megrettenve azt mondom:
Gyűljetek ide mégis inkább,
Legyetek itt, és illatozzatok..
Maszatos ujjakkal szemem dörzsölöm
Lássam, mi, ami szép,
mi, ami fáj,
Mi, ami járt,
mi, ami volt.
Lássam én,
Lássa Nap,
Lássa Hold:
Elhalt virágok szellemei.
Most, hogy itt vagytok végre, mind
Elhalt világom virágai…
Nem a pollen,
Csak megfáztam.
2012-05-30
