A Szlávka felhasználó összes verse >>>
Egy nap
Egy nap majd délben kelek, dolgozni nem megyek,
konyakot kortyolok, kávé helyett.
Ebédet készítek reggelire,
fagyit eszek, leves helyett.
Egymáshoz nem illő ruhákat veszek fel,
Kéket, sárgát, pirosat – feketével.
Papucsban megyek boltba,
szökdécselek a pocsolyákban.
Esernyő nélkül, bőrig ázva,
kacagok bele idegeneknek arcába.
Hangosan nevetek a vicceken,
aztán még hangosabban énekelek.
Fütyörészni fogok,
s örvendek majd az életnek.
Azután,
homlokon csókolom édesanyám ,
kisírom magam apámnak széles vállán.
Erős tovább nem leszek , leveszem az álarcot,
Látjátok!
Én is gyenge vagyok.
Azután,
gyenge tovább nem leszek , főnixmadár vagyok
már újra szárnyalok.
Színész leszek, vastapsot kapok,
író leszek, díjat kapok.
Zongora estet adok,
pedig még zongorázni sem tudok.
Egy nap majd
madár leszek, megtanulok repülni,
mesehős leszek, megtanulok unikornis hátára ülni.
Azt teszem , amit szerintük nem szabad,
Nem teszem, amit mindannyian akarnak.
Nem leszek illedelmes
sem jól nevelt
sem kedves
sem rendes
Leszek inkább neveletlen
szellemes
szemtelen
szertelen szerelmes.
De semmiképp sem illedelmes.
Eljött az a nap , madár lettem , már tudok repülni,
Mesehős lettem, már tudok unikornis hátára ülni.
Azt tettem , amit szerintük nem szabad,
Nem tettem amit mindnyájan akartak.
Vajon melyik lesz ez a nap ?
