A Krisztina felhasználó összes verse >>>
Amikor...
Amikor NEM TUDOD, MI EZ…
Nézlek téged, nem tudom, miért?
Mi ez az érzés? Szenvedek… De KIÉRT?
Olyan jó, de közben fojtogat,
A szám csak egy nevet mondogat…
Nem gondolok másra, csak rád,
Az eszem elhagyott… MEGŐRÜLTEM TÁN?
Nem tudom, mi ez, de jó nagyon…
Mikor rád nézek, az arcom felragyog.
De még mindig nem értem mi ez,
Csak nézlek, csak nézlek…
Amikor TUDOD, HOGY SZERETSZ…
Szeretni szívből, szeretni nagyon,
Szeretni téged: csak ezt akarom!
Angyalszárnyakon száll a szerelem,
Ez az érzés minden gondot elfeledtet velem.
Másra sem vágyom, csak hogy foghassam kezed,
Válladra borulni, s füledbe súgni neved.
Igen… ez gyönyörű lenne…
Az eszem is csak utánad menne.
Szeretném, hogy érezd, hogy mennyire szeretlek,
Hogy tudd, a lelkem nem kell nélküled!
Szeretnék a szép szemedbe nézni,
És elmondani, hogy
NÉLKÜLED NEM TUDOK ÉLNI!
Amikor TUDOD, HOGY A SZERELEM REMÉNYTELEN…
Szeretlek téged, szeretlek mindig,
És te is szeretsz – ezt szeretném hinni.
De sajnos nem így van… nem szerettél soha,
Hogy lehettem én ennyire ostoba?
Hogy gondolhattam azt, hogy te is szeretsz engem,
Hogy hihettem azt, hogy álmodban suttogod nevem?
Ez nagyon fáj… de még nem ez a legrosszabb,
Csak azt mondom magamnak:
Addig élvezd, míg a titok megmarad.
Amikor Ő MEGTUDJA…
Honnan? Kitől? Ki tette ezt?
Ki próbált meg így becsapni engem?
Az egyszer biztos… ha megtudom ki az,
Haját kitépem, többé nem mos fogat!
Addig is… most mit tegyek?
A szerelmem megtudta:
Mi tévő legyek?
Amikor TAGADSZ…
Néha nincs igazad; remélem, tudod,
Hogy a szívem már nem teérted dobog.
A dalaim nem neked szólnak,
Szerelmes sorokat nem írtam én rólad.
Igen, régen máshogy volt, ez te is megérted,
Fogalmam sincs, miért – de szerettelek téged.
De te nem így gondoltad – sose szerettél,
Csak elfordítottad a fejed és kinevettél.
Hiába próbáltam rendbe hozni ezt a helyzetet,
Te egy alkalommal sem engedted.
S mégis azt gondolod, hogy én neked írok?
Sajnálom, de nem így működik (nálam) ez a dolog.
Most már mindegy, hagyjuk ezt a témát,
Menj és éld az életed inkább!
Engem felejts el, ne is gondolj rám…
Én is elúsztatom emlékeim a Dunán…
Amikor FELEJTENI PRÓBÁLSZ, DE NEM MEGY…
Túl közel, de mégis távol,
Nem maradt már semmi – csak könnyek a mából.
Összetépett papírok, szerelmes levelek –
Holtsápadtan csak magam elé meredek.
Honnan? Miért? Merre?
Az életnek itt már semmi értelme.
A szerelem elmúlt, csak az emlék maradt,
Az utam egyre csak rossz irányba halad.
Hogy kérheted azt, hogy feledjelek el?
Nem akarlak, nem érdekel.
Nem tudlak, nem szeretnélek elfeledni,
Csak egyvalamit akarok:
TÉGED MINDÖRÖKKÉ SZERETNI!
