A Krisztina felhasználó összes verse >>>
Az elfelejtett szíve
Magam járok útjaimon
Senkire sem várva,
Bandukolok erre-arra,
Akárcsak egy árva.
Már nem tudom, ki vagyok,
Miért hát az élet?
Kioltanám életem:
De a haláltól félek.
Gondok gyötrik agyamat,
Most mit tegyek?
Talán mindenkinek jobb lesz,
Ha örökre elmegyek.
De nem tudom megtenni,
Belém szúr a félelem,
Inkább menteném,
Kis reménytelen életem.
Elfelejtett ember vagyok,
Szívem, mint a kő,
Benne a félelem
Egyre csak nő.
De nem akarok meghalni…
Vagy mégis? Már nem tudom…
Várom az ébredést,
Mert én csak álmodom.
