A Krisztina felhasználó összes verse >>>
Egy Vámpír balladája, avagy Vámpírszerelem
Havas a táj, véres a lemenő nap,
Nekem örökké hideg van, ha nyár, ha fagy.
Széttéptem a tested, de eltemettem már,
A túlvilágon Téged a béke vár.
Elszálló lelked vezérel utamon,
Véres a bosszú, édes a jutalom.
S ha a lábnyomaidat látom valahol,
Jég szívem túldobban a fagyon.
Térdre rogyok, könnyem hull,
De ami volt, az már elmúlt.
Nem hozhatlak vissza, pedig szeretném,
Nekem Te voltál az egyetlen értékes emberi lény.
Szerettelek, a magam módján,
De látod: a vége nem lett más csak Halál.
Szerettem volna, ha Te is így érzel,
De gyűlöltél, s a sebzett szívem vérzett…
És azt mondják: A sebzett szív az bosszút áll!
De Érted mégiscsak kár.
Ezerszer megbántam, hogy vétettem Néked,
Hogy kiontottam Édes, a drága véred.
De Értem is eljön egyszer a Halál,
Remélem, vársz Rám a semmi túloldalán.
Egyszer Engem is utolér,
Amikor már nem lesz se idő, se tér.
Remélem, még látlak Téged valamikor,
És akkor… jég szívem túldobban a fagyon.
