A Zsófia felhasználó összes verse >>>
A csodás holdfénybe
Gyönyörű kastély,
Csodás világ,
Vígadva az estélyen,
Égve a szenvedélyben.
Táncolva a tömegben,
Egymásra néztünk,
Csillogott szép szemed,
Utolsó csókod adtad nekem...
Véget ért a bál,
Véget ért...
Elbúcsúztunk a hídnál,
A csodás holdvilágnál.
Többet nem találkoztunk.
Tudtad!
Tudtad halálos betegségemet,
De meg sem érintett Téged!
Meg sem érintett,
Mikor elmentem,
Még el sem jöttél
Temetésemre.
Fentről láttalak!
Láttalak egy másik lánnyal,
Még temetésem napján
Egy parkban.
Szinte faltátok egymást,
Én meg...
Én meg mit értem
A Te szemedben?!
Az egész színjáték volt,
Színjáték, mely behálóz,
Felemészt, majd elporlaszt?
Már Te is halott vagy...
Meg is érdemelted!
Meg...de
De, hiányzol! Igen!
A lelked eltűnt...
Eltűnt, nem úgy, mint nekem,
Nekem itt maradt e mocskos helyen
Tán azért, mert
Olyan hűtlenbe szerettem, mint Te?
Itt vagyok sírod felett,
Lehullajtom könnyeimet,
S felszállok,
Fel a csodás, csodás holdfénybe...
