A Szokolay Zoltán felhasználó összes verse >>>
Körbejár a tű
KÖRBEJÁR A TŰ
ad notam: Buda Ferenc: Korommezőkön
Korommezőkön vágtat a vonat,
bolygópusztító tarlóégetés,
előttünk járt a Gonosz tegnap és
eltüntette az állomásokat,
már az sem számít, meddig szól jegyem,
csattog velünk a vastörténelem,
s hogy látni véljek szemaforokat,
szemem a csillagok közt válogat.
Szemem a csillagok közt válogat,
arcok rezegnek sínpárunk alatt,
öreg katonák, obsituk kitelt,
hajléktalanok, nem kaptak hitelt,
hurokba tévedt, lengő jámbor lények,
és költők, szájuk szélén a sűrű ének
sötéten kanyargó véres dallam,
hegyes kövekként lágyra tört talajban.
Hegyes kövekként lágyra tört talajban
várják a mezítlábas Istent őseink,
nem nyugszanak, időtlen rend szerint
feküsznek élve, s fényalagutak
gyúlnak szemükből, jelzik az utat.
Nyílt pályán állt meg ma is a vonat,
gyalog megyek, sorsom vas-súlya rajtam,
s a hónapok nyomát sajogja talpam.
A hónapok nyomát sajogja talpam,
az átgyalogolt évtizedekét,
mert nem tudhatom, elnyel a sötét,
hogy megérkezni hová is akartam,
s a nyílegyenes vakvágányok mentén
zarándokolva élek, jó keresztény,
viszem elárvult mindenségemet,
mert mód egyébre nincs (nem is lehet).
S mert mód egyébre nincs, nem is lehet,
tegye az ember bárhová az X-ét,
minden papír a tűzben hamvad el,
íródhat bármibe bármivel a jel,
a kőlapokat barbárok törik szét,
a számítógép merevlemezét
kiüríti a parancs, hogy DELETE…
az agykéregbe vésem versemet.
Az agykéregbe vésem versemet,
mert mód egyébre nincs, nem is lehet,
s a hónapok nyomát sajogja talpam,
hegyes kövekként lágyra tört talajban.
Öreg korongon körbejár a tű,
a hangraforgó örök életű,
szemem a csillagok közt válogat,
korommezőkön vágtat a vonat.
