A P. A. Zoltán felhasználó összes verse >>>
Fohász
Szelíd kék szemed nézve
Érzem, hogy már nem félek
Puha ajkaid ha becéznek
Tudom, hogy igazán élek
Féltékeny vagyok a napra
Hogy ő mindig simogathat
Féltékeny vagyok a szélre
Hogy mindig hajadhoz érhet
Elrejtenélek ingem zsebébe
Hogy legyél szívem közelében
Megmutatnálak a világnak
Hogy lássák ahogy imádlak
Akár egy vad őserdei sámán
Áldoz istennője oltárán
“A szerelmet add meg nékem
És vigyél engem a kísértésbe
Ne szabadíts meg a vágytól
Csak az őrjítő hiánytól
És bocsásd meg önzésemet
Gyarló mindennapi vétkemet
Még ha nevetek is boldogan
Hozzád száll minden gondolat
Halk szavad sosem feledem
Ahogy elsuttogod: szeretlek”
