A Kováts Viktória felhasználó összes verse >>>
Aranyszál
Kétségbeesetten kapaszkodom,
Mint gyermek a köldökzsinórba,
Hogy lelkem enyém lehessen
újra
Aranyszálon lebeg mögöttem
Kacagva rám örömében.
Próbálom testembe visszahúzni
Magamhoz lassan csalogatni
A fénylő csillagot,
mely most az égen ragyog.
Nem akar visszajönni
Szeretni és velem lenni.
Sivatag vagyok nélküle
Az üresség üszkös porhüvelye
