A Kováts Viktória felhasználó összes verse >>>
Üres vászon...
Már egy ideje
nem érzek semmit
Az életet jelentő érzelmek
nyomtalanul eltűntek.
Nem látom merre vannak,
mit csinálnak, hol lehetnek.
Félek, elhagytak örökre
s eltávoztak a sűrű ködbe.
Hiába próbálom
sehogysem megy
nem érzek örömet, bánatot,
ürességet sem.
Mintha nem ember lennék...
csak egy lyukas edény,
melybe a világ összes
szeretése sem elég.
Mintha valaki átvette
volna a gyeplőt felettem
Mintha a másik énem
Száműzte volna igazi lényem
Használja testem, nevem
de az életet nem én élem
Hiába dörömbölök,
üvegfalon át üvöltök
csak kívülről nézhetem.
Hiába néz ismerős arc tükörbe
Nem hiszek neki
A valóság tükre görbe
Hiába hasonlítok
Sem ez a szempár
Sem ez a száj
nem én vagyok.
Szellemként bolyongok
lebegek az éterben,
várva magatehetetlen.
Mint egy üres vászon csomagolva
Gazdáját várva a boltban.
