A Tasev Norbert felhasználó összes verse >>>
Habmúzeum-kollázs
E mostani álságosan prostituált, önmagukat kellető exibicionistaság, harsány extravagáns színorgia mögött, mint önmagát folyamatosan pusztító látomás uralkodik mindenek felett a szenny. Megbénul, kibicsaklik romantikákból táplákozó, igazibb pillanat; áramlások vad parancsszavában karrier-jelszavak elsőbbségét élveznek, s élvezkednek mások szilárd kárán! Habosított erotikus dicshimnuszt zengenek egy önmagát is droiddá alacsonyító emberi ideálért. Ömlesztett, popkultúrális kakófónia!
Eladható-megvehető lelkek polusaiban számító-önző fogaskerekek üzemelnek hasznokat remélve. Alámerülnek szándékosan a régen megtörtént gyerekkorba; töpörödött, kificamított játszótérre, ahol pszichopaták játékszerei lettünk, ha hagytuk önmagunkat! – szándékosan jobb, ha körbe rágcsál az ásító Semmi, s végképp betolakodhattok a ragacsos felszín alattiságba: incselkedő fodrok kacagó szemekben melybe, ha valaki igazán belelát a földi szomorúsággal viselős képletláncolat keríti hatalmába.
Korunkban üdén rothadásnak indult az ember-morál, s etikett-humánum! Kegyetlenül feláramlik valami régi ismerős, de be nem váltható, sunyító ígéret. Luxusvágyálmú idilleket prédikálnak befolyásos ,,Nagyok” míg a kisebb egerek létminimumok közelében tengődnek! Összekoccanó emlék-alkonyt próbálnak megidézni, ki azt képzeli láthatja még a jövőt. Fejünk felett egyre gyorsabban fordul már a megtartó enyészet. Bivalyerős Tarzan-Adoniszok tartós, óriás bicepszeikkel flörtölnek, míg Omega-nőstényeik kedvükre kiteríthetik hálóikat a gyanútlanokra!
Szúvasodásnak induló, vad szorgalommal ritkán ha sikeredhet bárminemű, orgiás becserkészés. Meganyi szabadidős koporsó, bókolások igazi-őszinte művészete helyett. Megviccelt, felturbosított borosta is csupán feleslegesen öregbít; pókfonál-testű muslica-kanárik közt Sziszifuszok oly elvesztettnek tűnnek! Minden műmosolyban egy újabb, időtlen habmúzeum-kollázs pusztulva virágzik!
