A Tasev Norbert felhasználó összes verse >>>
Halandóságra kozverválva
HALANDÓSÁGRA KONZERVÁLVA
Bezárva az örökkévalóságra rendelt négy napig kórházi ágyak foglár-börtönébe
– mint a lassan gennyesedő, jajveszékelő seb –gyógyulgattam,
miközben legbelül magam is könnyeztem,
- a folyosó fölötti imbolygó, pisla fény az éj kihalt csillagaival együtt reszketett
– nem volt menedék! Nem lehetett segítség:
Nem is hihettem volna, hogy másnapok végtelen fogságára
majd ismét fölébredek ágyhoz szögezve,
mint elítélt!
- Zöldszőnyeges alumínium-bőrrel bevont padlók meggyőztek:
Itt még a halálraítéltek is természetesen ordibálnak s üvöltöznek:
Hátha fölemel s kiment s kis mikro-gyehennából az emberi részvét egyetemes érzete
– s elöntheti a fölsebzett szíveket a nyugalom,
és a megelégedett Béke! – csökevényesedett csont-macskásodások ellen kifeszített,
beszíjazott
rács, mint ama kivégzett – én is konokan s merevül tiltakoztam – s főzelék,
törmelékes-krumplipürét is kénytelen – belapátoltam!
– Az egyetlen menedék talán,
ha az ember nem akar éhen veszni – s az Idők reggelig
csörgedező halhatatlanságában tudós szakemberek döntöttek,
mint megjátszató sakktáblán figurák sorsáról:
Bukjunk az ágyra! ,,Műtőbe vele!
Vagy pihentetjük még egy kicsit!”
– Négy hosszan tűrt
s kiszenvedett nap múltán lábamon már elburjánzott gennyesedő
sokadalomban piros-kék overáll-szkafandert kaphattam,
s mint a menekült űrhajóst szüleim karján a kárhozottak épületéből valahogy kitámolyogtam,
kitipegtem!
bilincs kötöző ágyak fogságából a szabadság ideiglenes s átmeneti kalodájába.
Abban a négy napban történt mindez,
amikor az angyalok a légen át harangoztak,
s karácsonyra üzengettek!
Az álomvárás csak nem jött éjszaka!
S annál szomorúbb volt a kiismerhetetlen várakozás,
hogy hajnalok reménységével,
amikor még a szerencse kereke is megfordulhat én már aligha kapkodhattam megtalált,
eleresztett csodák után:
Jobb lábam teljes egészét gipsz-koporsóba fektették,
s e súlyos hóhér-teknőt, mint valami szüntelen,
s örökkévaló fogság-csapda a halandóságnak konzervált!
