A Tasev Norbert felhasználó összes verse >>>
Párbeszédbe fogva
PÁRBESZÉDBE FOGVA
Felebarátom! Ha jó pár évvel később majd megkérdik:
Hatvan vagy elegendő húsz év után mit tettél Tettel?
Vagy cselekedtél asztalodra? Mit felelsz?
Hisz nem mondhatod: Dolgoztam, gürcöltem,
tikkadtam napi tizenkettőt ráment családom, mindenségem egyetlen darabja.
– Panaszkodok, de félő kedvem sem pesszimistább még.
Tudom! Amit ma megtehettem könnyelműen elszalasztottam másnap!
Felejteni kellene? Igazad lehet:
Sebes-sodrú Léthe-folyamként fennkölt fejjel
elhagyni emlékezéseink egykori, büszke partjait
– s mint radírgumi kisatíroznám, kitisztíttatnám fejemből negatív,
oda nem illő, eleget szenvedett dolgaim.
Így tán még rám köszönthetne háboríthatatlan békém,
örömkönnyező nyugalmam,
- nem hiányozhatna tiltott pecsét-
ként belőlem az önbizalom se a maradék szikra-mersz.
– Látod: Harmincévnyi számkivetett magány,
lélek-önkéntes emigrációja, tutyimutyis mafla,
melasz-mulyaság kifacsart egészben; földbe taposott!
Nem találhattam meg rég áhított, fölfedezhető boldogságom!
– Mégis, balgán s ostobán még elmertem hinni én,
hogy tiszavirág-életű ismerkedésekből,
futó flört-pillantásokból lehet még valami:
Tán jobb lett volna fájdalmak,
megpróbáltatások szögesdrót-bokra
nélkül mint közönyös állat s kietlen
Semmi-malmában felőrlődni?
– Jobb lett volna örökkévalón,
egyetlen igaz anyám teremtés-virágölében
egyetlen álmot szunnyadni, mint
tréfáskedvű dzsinn, dundi-szellem?
Akkor nem hangoztatnám, mint ki folyton a véggel néz farkasszemet,
tiltólistára lökné,
ha tudná a biztos elmúlást:
,,Nem vagyok eléggé talpraesett! Se merszes, fickós legény!”
– ha befogadó szülői otthonok melegéből kivetnek,
- csupán sebezhetőn, vérkönnyekkel mosolygón,
sokat próbált bohóc!
