A Deák Mária felhasználó összes verse >>>
Nincs már időm
Várom, jöjjön az égi kegy
lelkemet végre váltsa meg,
utam végéhez érek én,
hol csak egy remény-költemény
ölel a földi lét végén.
A világ máglyát rak körém -
és újjal mutogat felém,
- Állj be a sorba! - szólít fel,
lelkem nem állja, felesel,
hiszi; valamit tenni kell.
Ma arcomat éri a vád -
- Hiszen ő csak kitűnni vágy
Mily gonosz és mily ostoba...
köröttem bűz, a bűn szaga.
Pénzen vett lelkek ostora
pofonként csattan - nem bánom
ha utam egyedül járom,
barázdált arcokon a könny
leszek, s bánatom odafönn
majd áldott örömmé szövöm.
