A ButtercupB felhasználó összes verse >>>
Szomjan halok forrás vize mellett...
Szomjan halok forrás vize mellett,
Ide jöttem, nehéz nekem nélküled.
Hogy feledjem az én kedvesemet?
Tiltanak tőle, nem hallok felőle...
Ő az én szívem melengetője;
Te, ki engemet soha nem feledel,
Csak bújkálok titokban előled,
De tudnám, mért szeretsz te még engemet...
Éhen halok veteményes kertben,
Kiszárad a torkom, ha rá gondolok,
De már soha nem lehet itt velem;
Elrabolták a gyönyörű angyalok.
Agyam, mint az óra, rajtad kattog.
Soha nem engeded el a kezemet,
De tudom, hogy egy jobb helyen vagy most.
Csak tudnám, mért szeretsz te még engemet!
Meghalok én is egyszer, ég veled!
Angyalok közt majd talán találkozunk,
Sosem feledem el a kedvesem,
Akkor sem, ha égi hely lesz otthonunk.
Isten tudja majd, kinek hiányzunk,
Nevedet kiáltom, a föld megremeg,
Minden próbát mi együtt kiállunk;
Csak tudnám, mért szeretsz te még engemet.
Bár alig élted le élted felét,
Álmodj nélkülem szépeket, kedveset.
Egyetlen kérdésem van még feléd,
Csak tudnám: mért szeretsz te még engemet?
