A ButtercupB felhasználó összes verse >>>
Rabság
Legnehezebb helyre küldtek el engem,
Szabadságtól megfosztottak négy fal közt.
Rabságban töltött éveim száma öt,
Melyeket nélküled kell eltöltenem.
Lelkemmel vágyódom messzi helyekre,
Hova te viszel, fák hűs lombjai közt;
Kívánságom ennél nem is lehet több-
Csak azt kívánom, lelkem veled legyen.
Szél szárnyán szárnyalok, repülök feléd,
Mikor velem vagy, rajtunk kívül nincs más.
Nem is tudom, mikor szerettem beléd…
Megérkeztem a helyre, hol már vársz rám,
Nélküled bárhova már nem is mennék,
És érzem azt, hogy szabad vagyok én már.
